 Külföldi mesterek plakátjai a Magyar Képzőművészeti Egyetemen
A szecessziós plakátművészet virágzásának feltétele a színes litográfia technikájának tökéletesedése és elterjedése, valamint a kereskedelmi hirdetés fellendülése volt. Magát a litográfiát (kőről való síknyomtatást) 1798-ban, Münchenben kísérletezte ki Alois Senefelder, ekkor azonban csak egyszín nyomású, illetve tónusos kőrajzokat készítettek, általában sokszorosítási céllal. A színes litográfia technikáját is Münchenben kísérletezte ki egy bizonyos Weishaupt testvérpár, tökéletesítése és elterjedése azonban már a plakátművészet művelőinek volt köszönhető. A kereskedelmi élet rohamos fejlődése, a hatásos reklám igénye életre hívta a kereskedelmi hirdetés, a plakát műfaját. A kezdetben csak szöveges, nyomdai úton előállított "falragaszok" után az 1870-es, 1880-as években megjelentek a festő-grafikus által tervezett, színes, litografált művészi plakátok. A színes litográfia technikáját Jules Chéret, a neves francia plakátművész forradalmasította, aki 1870-ben készült Bal Valentino plakátján mindössze öt színt használt. A John Ruskin és William Morris munkássága nyomán Angliából kiinduló és egész Európában elterjedt iparművészeti mozgalom hatására az addig mesterségként számon tartott iparművészeti műfajok - köztük a grafikai művészetek - a művészi tevékenység körébe kerültek. Az új művészeti stílus, a szecesszió formavilága pedig kiválóan illeszkedett a plakát műfaji követelményeihez. A japán művészetből származó formai elemek, a vonal fontossága, a stilizálás, a részletező, természethű ábrázolás elhagyása közvetlenül felhasználhatóak a hatásos, feltűnést keltő plakátok rajzolásában. A plakáttervezés Nyugat-Európában és az Amerikai Egyesült Államokban hamar "művészetté" vált. Jeles festők, mint Henri de Toulouse-Lautrec, Pierre Bonnard, Edouard Manet stb. terveztek plakátokat, és megteremtődött a külön plakáttervező művész is, olyan képviselőkkel, mint Jules Chéret, Alphonse Mucha, Théophile-Alexandre Steilen, Eugene Grasset, Georges De Feure, Thomas Theodor Heine, Ludwig Hohlwein, Manuel Orazi, Adolpho Hohenstein, Edward Penfield, Dudley Hardy, John Hassall, Beggarstaff Brothers, Will Bradley, stb. A plakátokat nagy nemzetközi plakátkiállításokon mutatták be, és hamar kialakult a művészi plakátok gyűjtőköre is. Plakátújságok, szakfolyóiratok, terjedelmes monográfiák születtek. Bizonyos kiadóknál eredeti litografált plakátokat lehetett rendelni, a választékról rendszeresen katalógust adtak ki. Magyarországon a plakátművészet jóval később született meg, mint Nyugat-Európában. Az 1890-es években plakátpályázatokkal igyekeztek a megrendelők felkelteni a művészek érdeklődését, az új műfaj azonban sokáig "mostohagyerek" maradt. Művelői között csak elvétve találunk festőket, inkább nyomdászok, rajztanárok terveztek plakátokat. A plakáttervezés Magyarországon igazán elfogadott és népszerű csak a két világháború között lett. A századfordulón működő plakáttervezők között a legismertebbek Faragó Géza, Bíró Mihály, Földes Imre, Helbing Ferenc, Tuszkay Márton, Mosonyi Pfeiffer Helmann, Bardócz Árpád stb. .A magyar plakátművészetben egyedülálló helyet foglal el Rippl-Rónai József, aki több plakátot is készített és maga is tudott litografálni. Plakátjai a magyar szecessziós plakátművészet legszínvonalasabb művei közé tartoznak, csakúgy, mint Vaszary János és Ferenczy Károly néhány szecessziós plakátja. A Magyar Képzőművészeti Egyetem szecessziós plakátgyűjteménye mintegy 60 darabból áll, zömében külföldi és néhány magyar alkotást foglal magába, melyek az 1890-es és az 1910-es évek között keletkeztek. Az első litografált plakátok valószínűleg az 1890-es évek végén kerültek az iskola könyvtárába, tanítási segédeszközként. (Hasonló céllal kerülhetett az iskolába a mintalap gyűjtemény, a japán metszetek gyűjteménye, a Piranesi metszetek, a fotókollekció, stb.) Ezután több alkalommal gyarapították a lassan kialakuló gyűjteményt. Bár továbbra sem művészi alkotások gyűjteményeként, hanem taneszközként tartották számon e litografált lapokat, a korszak legnevesebb plakátművészeinek alkotásait gyűjtötték egybe az iskola tanárai: Paul Berthon, Eugene Grasset, John Hassal, Privat-Livemont, Alphonse Mucha, Louis J. Rhead, George de Feure, Ludwig Hohlwein stb. muveit. A plakátok különböző méretűek, van közöttük óriási, utcára szánt hirdetés, kisebb, enteriőr-plakát, valamint szöveg nélküli, ún. bianco plakát és néhány próbanyomat. A kész, szöveges plakátok között számos nemzetközileg jegyzett, híres alkotás található: Jane Atché Job cigarettapapír; Eugene Grasset Jeanne D'Arc, Alphonse Mucha Médea és Bénédictine likőr stb. című művei. A gyűjtemény tudományos feldolgozása folyamatban van. A Magyar Képzőművészeti Egyetem 2001 őszén nagyszabású kiállításon szeretné bemutatni a legszebb darabokat, a kiállításhoz tudományos katalógus kiadását is tervezi.
Földi Eszter
Irodalom:
Barnicoat, John: A concise history of posters: 1870-1970, Thames and Hudson, London, 1972.
|